(mezei mari)

SitNecPartEp & SitNec~Ep

SitNecPartEp: A nyelvben a szituációs kellés eszközeinek csak egy része értelmezhető episztemikusan.

SitNec~Ep: A nyelv a szituációs kellés eszközeit szituációs és episztemikus értelmezés esetén részlegesen megkülönbözteti.

(1)keŋež-əmžap-emo-klij,jal-əštelij-šašul-am.
nyárACCidő1SGNEG3SGvan.FUT.CNGfaluINEvan.futPTCP.FUTvan1SG
’Nyáron nincs időm, a faluban kell lennem.’ (Riese et al. 2022: 264)

(2)ergə-navesij-əmarmej-əškekajə-šaš.
fiú1PLmásévACChadseregILLmegyPTCP.FUT
’A fiunknak jövőre be kell vonulnia.’ (Riese et al. 2022: 264)

(3)tačeešeemləmever-əškekajə-šaš-emul-o.
mamégkórházILLmegyPTCP.FUT1SGvan3SG
’Ma még el kell mennem a kórházba.’ (Riese et al. 2022: 264)

(4)tugežeeŋer-əštekolšukolij-šaš.
tehátezfolyóINEhalsokleszPTCP.FUT
’Tehát ebben a folyóban sok halnak kell lennie.’ (Korp.)

(5)mašamal-aštiješ.
MásaalszikINFvalószínű
’Mása valószínűleg már alszik.’ (A. S.)

(6)mašamal-aštiješul-eš.
MásaalszikINFvalószínűvan3SG
’Mása valószínűleg már alszik.’ (A. S.)

(7)čənul-attiješ.
igazvan2SGvalószínűleg
’Valószínűleg igazad van.’ (N. I.)

(8)temalij-aštiješkalək-ənjəlmə-štə-žemoul-o,mo-mojl-asade.
témaleszINFkellnépGENnyelvINE3SGmivan3SGmiACCmond3SGígy
’A témának annak kell lennie, hogy a nép nyelvében mi van, mit mond így.’ (Arkhangelskiy 2019)

(9)mə-lan-namöŋgə-štökod-man.
miDAT1PLotthonINEmaradINF.NEC
’Otthon kell maradnunk.’ (Riese et al. 2022: 258)

(10)erlaerküńel-aškül-eš.
holnapkoránfelkelINFkell3SG
’Holnap korán kell kelni.’ (Riese et al. 2022: 282)

(11)toštokompjuťerolmešu-mnal-aš-napern-en.
régiszámítógéphelyettújACCveszINF1PLütközikPST2.3SG
’A régi számítógép helyett újat kellett vennünk.’ (Riese et al. 2022: 283)

(12)əndeikšagatvuč-aš!
ímeegyóravárINF
’Na (tessék), most egy órát kell várni!’ (elicitált)

A mezei mariban a -šaš participium futurum az ulaš ’lenni’ ige számban és személyben egyeztetett alakjával együtt (ez harmadik személyben elhagyható) kifejezhet mind szituációs kellést (1)─(3), mind episztemikus modalitást (4). Amennyiben a számot és személyt a -šaš participiumon posszesszív szuffixum jelöli, az ulaš csak egyes szám harmadik személyben állhat, és kizárólag szituációs modalitást jelölhet (3). A keleti mari nyelvjárásokban ismert a tiješ tatár eredetű határozószó, mely a mariban határozószóként (7) és kvázi-igeként is viselkedhet: első és második személyben az uleš ’van’ igével alkot igei szerkezetet, harmadik személyben azonban az uleš elhagyható. A tiješ elsősorban szituációs kellést fejez ki (8), de ritkán episztemikus értelmezése is lehetséges (5)─(6). A szituációs kellést kifejező egyéb affixumok és szerkezetek (bővebben lásd: Szituációs kellés) nem fejezhetnek ki episztemikus modalitást (9)─(12).

Szerző: Timár Bogáta


[🠐 vissza]