(mezei mari)

AsymFinCop

AsymFinCop: Az állító mondat finit igealakja helyett nem-finit igealak áll elő, a finit igealak kategóriáit (vagy azoknak legalább egy részét) a tagadóige fejezi ki.

(1)tol-am
jön1SG
’jövök’ (Saarinen 2015: 329)

(2)o-mtol
NEG1SGjön.CNG
’nem jövök’ (Saarinen 2015: 330)

(3)tol-əm
jönPST1.1SG
’jöttem’ (Saarinen 2015: 331)

(4)š-əmtol
NEG.PST11SGjön.CNG
’nem jöttem’ (Saarinen 2015: 331)

(5)tol-ən-am
jönPST2.1SG
’jöttem’ (Saarinen 2015: 332)

(6)tol-əno-m-əl
jönPST2.CNGNEG1SGvan
’nem jöttem (Saarinen 2015: 332)

(7)tol!
jön.IMP.2SG
’Gyere!’ (Saarinen 2015: 335)

(8)i-ttol!
NEG.IMP2SGjön.CNG
’Ne gyere!’ (Saarinen 2015: 335)

(9)tol-ne-m
jönDES1SG
’jönni akarok’ (Saarinen 2015: 336)

(10)ə-ne-mtol
NEGDES1SGjön.CNG
’nem akarok jönni’ (Saarinen 2015: 336)

A mezei mariban a tagadás aszimmetrikus módon történik (az aszimmetrikus tagadásról vö. Miestamo 2005), tehát az állító mondat finit igealakja egy nem-finit, ún. konnegatív alakba kerül, a finit ige kategóriáit pedig a tagadóige fejezi ki. A tagadóige töve idő és mód függvényében változik (Saarinen 2015: 328). A 2. egyszerű múlt idő, és az azzal képzett 3. és 4. összetett múlt idők (képzésük megegyezik a 2. múlt időével, kiegészítve az əle, illetve ulmaš segédigékkel) kivételével a tagadóige megelőzi a főigét, a főige konnegatív töve pedig a puszta igető (1)─(4); (7)─(10). A 2. egyszerű múlt időben, illetve a vele képzett összetett múlt időkben a konnegatív tő az -ən/-en gerundiumképzővel képzett nem-finit alak, a tagadóige pedig tulajdonképpen a létige (ulaš, az írott nyelvi változat a nyugati nyelvjárásokban található əlaš alakot követi) (5)─(6), mely követi a főigét (Saarinen 2015: 332).

Szerző: Timár Bogáta


[🠐 vissza]