(mezei mari)

SuffAdvSb & FinalAdvSb / FinalAdvSb + SuffAdvSb

SuffAdvSb: A nyelv szuffixumokat használ a nem-finit határozói alárendelésre, és ezek az affixumok (közvetlenül vagy közvetve) az igető után jelennek meg.

FinalAdvSb: A nyelv önálló lexémákat használ a nem-finit határozói alárendelésre, és ezek a nem-finit szintagma végén jelennek meg.

(1)šukomalə-medečvuj-emkoršt-a.
sokalszikPTCP.PASStólfej1SGfáj3SG
’Fáj a fejem a sok alvástól.’ (Riese et al. 2022: 172)

(2)čerlanə-mə-lankörakoncert-əšəš-nakaje.
megbetegszikPTCP.PASSDATmiattkoncertILLNEG.PST11PLmegy.CNG
’Betegség miatt nem mentünk a koncertre.’

(3)tud-əmjü-mekečəlan=atmotkočrušt-ən-ət.
azACCiszikCVB.PRImindenki=isnagyonberúgPST23PL
’Miután azt megitták, mindenki nagyon berúgott.’ (Arkhangelskiy 2019)

(4)koč-modečvarakofe-mjü-əna.
eszikPTCP.PASStólkésőbbkávéACCiszik1PL
’Evés után kávét iszunk.’ (Riese et al. 2022: 194)

A mezei mariban a non-finit határozói mellékmondat alárendelése leggyakrabban a szintagma végén megjelenő lexémák segítségével történik (1)─(2), (4). Az ilyen lexémák egy kisebb csoportja datívuszt vonz (2). Az időhatározói non-finit beágyazás történhet pusztán egy speciális konverbumképző-csoporttal is (-meke ’után’, -meške ’előtt’, -šəla ’közben’) (3), melyek egy részével megegyező jelentésű és használati körű névutó + határozószó kombinációk is léteznek (4).

Szerző: Timár Bogáta


[🠐 vissza]