(mezei mari)

VPsbl (& SuffPsbl)

VPsbl: A nyelvben a lehetőséget a tartalmas (finit vagy infinit) igealakot (közvetlenül vagy közvetve) követő önálló szó fejezi ki.

SuffPsbl: A nyelvben a lehetőséget az igetőhöz csatlakozó szuffixum fejezi ki.

(1)ďima12ijaš,sadlantud-lankarusel-əššinč-ašlij-eš.
Gyima12évestehátődatkörhintaILLülINFlesz3SG
’Gyima 12 éves, így ő felülhet a körhintára.’ (elicitált)

(2)tugežeməjpialanul-amman-ənkert-am.
ezérténboldogvan1SGmondCVBképes3SG
’Ezért azt mondhatom, boldog vagyok.’ (Arkhangelskiy 2019)

(3)voz-enmošt-et?oj,pešmošt-em.
írCVBtud2SGjajnagyontud1SG
’Tudsz írni? Jaj, nagyon is tudok.’ (Bartens 1999: 24)

(4)tugežeeŋer-əštekolšukolij-šaš.
tehátezfolyóINEhalsokleszPTCP.FUT
’Tehát ebben a folyóban sok halnak kell lennie.’ (Korp.)

A mezei mariban a lehetőséget igei szerkezetekkel, illetve episztemikus módosítószókkal fejezik ki. Az igei szerkezetekben az önálló lexéma minden esetben követi a főigét (1)─(3). A -šaš participium futurum, mely a legtöbb esetben szituációs kellést jelöl, kifejezhet episztemikus modalitást, pontosabban valaminek a nagymértékű valószínűségét is (4).

Szerző: Timár Bogáta


[🠐 vissza]