(udmurt)

AsymFinCop & AsymCatNonPdg

AsymFinCop: Az állító mondat finit igealakja helyett nem-finit igealak áll elő, a finit igealak kategóriáit (vagy azoknak legalább egy részét) a tagadóige fejezi ki.

AsymCatNonPdg: A nem paradigmatikus kategoriális aszimmetria jelensége, amikor is az ige egy vagy több nyelvtani kategóriája (személy, szám, idő, aspektus, mód, stb.) jelölésére a tagadásban más morfémát használnak, mint az állításkor, mégpedig olyan morfémát, amely kizárólag tagadás esetén fordul elő. Az állító és tagadó igealak kategoriális szerkezete ilyenkor nem változik.

(1)min-iśk-od
megyPRS2SG
’mész’ (Edygarova 2015: 267)

(2)u-dmyn-iśk-y
NEG2megyPRSCNG.SG
’nem mész’ (Edygarova 2015: 267)

(3)myn-iśko-dy
megyPRS2PL
’(ti) mentek’ (Edygarova 2015: 267)

(4)u-dmyn-iśk-e
NEG2megyPRSCNG.PL
’(ti) nem mentek’ (Edygarova 2015: 267)

(5)myn-o-d
megyFUTSG2
’menni fogsz’ (Edygarova 2015: 267)

(6)u-dmyny
NEG.FUT2megy.CNG.SG
’nem fogsz menni’ (Edygarova 2015: 267)

(7)u-zmyny
NEG.FUT3megy.CNG.SG
’nem fog menni’ (Edygarova 2015: 267)

(8)u-gmyny
NEG3megy.CNG.SG
’nem megy’ (Edygarova 2015: 267)

(9)u-gmyny
NEG.FUT1megy.CNG.SG
’nem fogok menni’ (Edygarova 2015: 267)

(10)tonmyn-em-ed.
temegyPST22SG
’Te elmentél.’ (Keľmakov – Hännikäinen 2008: 199)

(11)tonmyny-mte-jed.
temegyNEG.PST22SG
’Te nem mentél el.’ (Keľmakov – Hännikäinen 2008: 199)

(12)tonövölmyn-em-ed.
teAUX.NEGmegy PST22SG
’Te nem mentél el.’ (Keľmakov – Hännikäinen 2008: 199)

Az udmurtban jelen időben, illetve egyszerű és segédigével képzett szemtanúsági összetett múlt időben a tagadás ragozott tagadó ige segítségével történik: jelen és jövő időben u- tövű, múlt időben ö- tövű alakok segítségével, melyek személyben egyeztetődnek az alannyal (1)–(4), és utalhatnak az igeidőre is (Edygarova 2015: 267). Jövő idejű tagadás esetén a tagadóige u- töve önmagában nem utal az igeidőre ((5)–(6), vö. a jelen idejű tagadóige alakjával (4)), ám harmadik személyű tagadó alakok esetén a tagadóige önmagában is utal a jövői idejű idővonatkozásra (7), mivel a -z rag csak jövő időben használatos személyjelölésre (jelen időben a -g rag használatos, l. (8)).

A tagadóigét olyan speciális, ún. konnegatív igető követi, mely nem vesz fel személyjelölőt, de alakja utal az alany számára (1)–(4), és a tagadóigével együtt explicitté teszi az igeidőt: a tagadóige és a konnegatív tő megformáltsága gyakran együtt utal az általuk kifejezett funkciókra. A ragozási sorban találhatók homonim alakok is: például az egyes szám harmadik személyű jelen idejű tagadó alakoknál (8) a konnegatív tő megegyezik a jövő idejű egyes számú alakokban található konnegatív tővel ((6), (9)), az egyes szám első személyű jövő idejű alak esetében (9) még a tagadóige alakja is azonos.

Nem szemtanúsági igealakok esetén a tagadás tagadó ige nélkül, az -mte tagadó szuffixum segítségével történik, vagy az övöl tagadószó ragozott igealak előtt való használatával ((10)–(12)).

Szerző: Horváth Laura


[🠐 vissza]