(udmurt)

Pst

Pst: A nyelv egy grammatikailag megkülönböztetett múlt időt használ, vagy többet ugyan, de ezek nem a beszédidőtől való időbeli távolság tekintetében különböznek egymástól.

(1)tondyšetsk-i-d
tetanulPST2SG
‘te tanultál’ (Keľmakov – Hännikäinen 2008 : 179)

(2)tonkyrʒ́a-d
teénekelPST.2SG
‘te énekeltél’ (Keľmakov – Hännikäinen 2008 : 179)

(3)mikulaš-tolbabajjöl-mesnoju-em,pećeńńa-mesno
MikulásTélapótej1PL.ACCPCLiszik PST2.3SGkeksz1PL.ACCPCL
śi-em!
eszik PST2.3SG
’A Mikulás-Télapó a tejünket is megitta, a kekszünket is megette! (Kubitsch 2018: 260)

(4)sotolonton-eutća-zvalno,
őtegnapteACCkeresPST.3SGAUX.PSTés
özšeďty.
NEG.PST.3SGtalál.CNG.SG
’Tegnap keresett téged, de nem talált meg.’ (Keľmakov – Hännikäinen 2008: 269)

(5)stuďent-josdorazyśot-emuž-eztolonik
diákPLhoz.3PLadPTCP.PSTmunkaACCtegnapPCL
bydesti-iľľamvylem.
befejezPST2.3PLAUX.PST2
’A diákok a házi feladatot (állítólag) már tegnap megcsinálták.’ (Keľmakov – Hännikäinen 2008: 269)

(6)tolonsokuno-os-yz-lyös-jos-seuśt-i-z.
tegnapDEMvendégPL3SGDATajtóPLACC.3SGnyitPST3SG
’Tegnap kinyitotta ajtajait a vendégek előtt.’ (UdmCorp.)

Az udmurtban az egyszerű múlt idő alakjai egyes vélekedések szerint (Perevoshchikov et al. 1962: 206, Bartens 2000: 209–210) a beszédidőhöz képest közelebbi múltban történt események kifejezésére használatosak, ahogyan az egyszerű múlt idő + múlt idejű segédige kapcsolatával kifejezett múlt (l. lentebb). Az egyszerű múlt időnek két típusa van: az ún. első múlt az a -y tövű igéknél az -i szuffixum segítségével (1), az -a tövű igéknél pedig szuffixum nélkül, a puszta szótőhöz kapcsolt igeragokkal (2) képződik. Az ún. második múlt idő nem-első kézből származó információt közvetít, különböző evidenciális funkciókat hordozhat (3) (l. pl. Kubitsch 2018).

Az udmurt nyelvben a szakirodalom alapján (Perevoshchikov et al. 1962: 206, Alatyryev et al. 1970: 122–123, Bartens 2000: 209–210, Keľmakov – Hännikäinen 2008: 268–269) a megkülönböztethető régmúltban történt események kifejezése az egyszerű múlt idő + múlt idejű segédige különböző alakjaival történik (esetenként a plusquamperfektum megnevezést is használják ezekre, l. Bartens 2000: 209, Keľmakov – Hännikäinen 2008: 268–269), melyek a következők: v.pst + aux.pst (4), v.pst2 + aux.pst, v.pst + aux.pst2, v.pst2 + aux.pst2 (5), v.ptcp.pst + aux.pst. Ezen alakok funkciói között nem időbeli távolságbeli (l. Bartens 2000: 209–210), hanem feltételezhetően például evidencialitásbeli különbségek ragadhatók meg (Alatyryev et al. 1970: 122–123, Kel’makov – Hännikäinen 2008: 269), Kel’makov és Hännikäinen (2008: 269) aspektuális különbséget is feltesz. A régmúlt funkciót vizsgálva a példák alapján (4)–(5) azonban látszik, hogy az igeidő nem-régmúlt kifejezésére is képes, nem egyértelmű a grammatikalizálódott régmúlt-jelentés. Természetesen elképzelhető lenne az is, hogy az udmurt a beszédidőhöz képest az adott napnál korábbi eseményeket ezzel az igeidővel fejezi ki, de tegnap időhatározót tartalmazó mondatok egyszerű múlt idővel is kifejezhetők (6), így a különbséget valószínűleg nem, vagy nem kizárólag a beszédidőtől való távolság adja meg. A kérdés további kutatást igényel.

Szerző: Horváth Laura


[🠐 vissza]