(udmurt)
NoPfm
NoPfm: A nyelvben nincsen speciális igeforma a „megelőzőségi” jelentés kifejezésére.
(1) | mikulaš-tolbabaj | jöl-mes | no | ju-em, | pećeńńa-mes | no |
| Mikulás‑Télapó | tej‑1PL.ACC | PCL | iszik‑PST2.3SG | keksz‑1PL.ACC | PCL |
| śi-em! | | | | | |
| eszik‑PST2.3SG | | | | | |
| ’A Mikulás-Télapó a tejünket is megitta, a kekszünket is megette!’ (Kubitsch 2018: 260) |
(2) | aźlo | udmurt-jos-len | matriarhat | vyl-em. |
| régen | udmurt‑PL‑GEN | matriarchátus | van‑PST2.3SG |
| ’Régen az udmurtoknál matriarchátus volt.’ (Kubitsch 2018: 259) |
(3) | vań | rodńa-my | ľukaśk-em-yn, | stanci-yś | pi-je |
| minden | rokon‑1PL | gyűlik‑PTCP.PST‑INE | állomás‑ELA | fiú‑1SG |
| gine | berty-mte(…) | | | |
| csak | visszatér‑NEG.PST2.3SG | | | |
| ’Összegyűlt az egész rokonság, csak az állomásról nem tért még vissza a fiam (…)’ (Siegl 2004: 140) |
(4) | mon | miśt-iśk-emyn, | munčo-je | myn-emyn. |
| én | mos‑REFL‑PTCP.PST | szauna‑ILL | megy‑PTCP.PST |
| ‘Én megmosakodtam, voltam szaunában.’ (Leinonen – Vilkuna 2000: 505) |
(5) | mon | kynm-iśkem. |
| én | fázik‑PST2.1SG |
| ‘Megfáztam.’ (Nem tudom, hol és mikor történt.) (Leinonen – Vilkuna 2000: 506) |
(6) | mon | kynm-emyn. |
| én | fázik‑PTCP.PST |
| ‘Meg vagyok fázva.’ (Leinonen – Vilkuna 2000: 506) |
(7) | ukno | uśt-emyn. |
| ablak | nyit‑PTCP.PST |
| ‘Az ablak ki van nyitva.’ (Leinonen – Vilkuna 2000: 505) |
Az udmurtban az ún. 2. múlt időre (PST2) mint perfektumra való hivatkozás előfordul a szakirodalomban (l. Csúcs 1990: 50, Winkler 2011: 97–98) a múlt idő azon tulajdonsága miatt, hogy az az esemény eredményére utal (l. pl. Szerebrennyikov 1960: 120, Perevoscsikov et al. 1962: 205–206, Keľmakov – Hännikäinen 2008: 200, Csúcs 1990: 50, Winkler 2001: 50, Winkler 2011: 98, Bartens 2000: 207, Kozmács 2002a: 86). Az igeidő (PST2) a rezultativitás-jelentés mellett azonban legjellemzőbben az információ forrására utal, nem-szemtanúsági evidencialitást fejez ki, tehát nem első kézből származó információt közvetít (l. pl. Siegl 2004: 130–137, Leinonen – Vilkuna 2000, Keľmakov – Hännikäinen 2008: 200, Kozmács 2002a: 86, Kubitsch 2018, 2019, Szabó 2019). Az evidencialitás és a perfektum-jelentés gyakran együtt jár (1), mivel az evidenciális jelentés történetileg gyakran a perfektum-jelentésből alakul ki, az udmurtban viszont evidencialitás-jelölőként vált általánossá és ilyen funkciójában a mai udmurt nyelvben nem feltétlenül hordoz perfektumjelentést (2). Siegl szerint ugyanakkor olyan esetben, mikor a PST2 alak nem fejez ki semmiféle evidenciális jelentésárnyalatot (beleérte a mirativitást és a nem-akaratlagos cselekvést is), a PST2-t valódi perfektumnak lehet tekinteni: úgy gondolja, ilyenkor nem maga az eredmény, hanem az egész szituáció van hatással a jelenre (beszédidőre) (Siegl 2004: 140). A (3) szövegkörnyezetéből kiderül, hogy a beszélő maga is szemtanúja volt az eseménynek. Leinonen és Vilkuna úgy véli, hogy míg a komi PST2 alakok alkalmasak mind evidencialitás, mind rezultativitás kifejezésére, az udmurtban rezultativitást egy particípiumforma fejezi ki (az -(e)myn, az -(e)m particípium inesszívuszragos alakja) (Leinonen – Vilkuna 2000: 497, l. még Siegl 2004: 141). Szerintük az udmurtban olyankor, mikor első személyű a beszélő és nem kontrollálatlan, nem indirektív cselekvésről van szó, nem lehetséges a PST2 múlt idő használata; csak az -(e)myn alakkal fejeződhet ki az esemény (Leinonen – Vilkuna 2000: 503–505). Leinonen és Vilkuna tehát első személyű alany esetén úgy véli, hogy a PST2 alak csak indirekt evidencialitás kifejezése esetén (ebben az esetben: inkább szándékosság, kontroll hiányakor, l. Kubitsch 2019) használatos, más esetben az -(e)myn. Ilyen esetben mindig intranzitív és egyes szám első személyű igét vizsgálnak, más személyű igékre nem térnek ki (5–6). Az utóbbi típusú szerkezetet (6) a szakirodalom szubjektív rezultatívnak (intranzitív igéből képzett rezultatívnak) (l. Siegl 2004: 93, Nedjalkov – Jaxontov 1988: 9) vagy az intranzitív passzivizálás esetének tekinti (l. Asztalos 2010, valamint Alberti 1996). Az -(e)myn igeneves alakulatot tranzitív igékből is képezhetjük: ezek a szakirodalom alapján objektív rezultativitás (l. Siegl 2004: 93, Nedjalkov – Jaxontov 1988: 9) vagy tranzitív passzivizálás (Asztalos 2010) esetének tekinthetők (7). A téma további kutatást igényel.
Szerző: Horváth Laura
[🠐 vissza]