Szituációs lehetőség
A nyelv modalitásai a kellés (necessitas) és a lehetőség (possibilitas, Psbl). Mindkettőnek van szituációs (objektív, a tényállásra vonatkozó) és episztemikus (a beszélő véleményét kifejező) változata.1 A szituációs (szituacionális) lehetőség jelenthet a) képességet (Tud úszni), b) engedélyt (Úszhat) és c) valaminek az objektíve lehetséges voltát (Itt lehet úszni). Ha egy adott nyelvben a szituációs lehetőség kifejezése grammatikai eszközökkel történik, akkor ezt kifejezheti: igei affixumokkal, igei szerkezetekkel (segédigék, szeriális igék), egyéb jelölőkkel (partikulák, határozók, főnevek, melléknevek, komplex mondatformák). Egyik esetben sem kötjük ki, hogy az adott eszköz kizárólag a szituációs lehetőség kifejezésére legyen használatos.
Típusok:
SitPsblAff: A nyelv a szituációs lehetőség kifejezésére igei affixumokat használ.2
SitPsblV: A nyelv a szituációs lehetőség kifejezésére igei szerkezetet használ.
SitPsblElse: A nyelv a szituációs lehetőség kifejezésére az affixumoktól vagy az igei szerkezetektől eltérő eszközöket használ.3
Egyaránt fellépő értékek & jellel kapcsolandók össze, a / jellel azt jelöljük, hogy a feltüntetett kódértékek közül a jel előtti a domináns, de a másik is előfordul.
1: Episztemikus lehetőség: Ilyenkor már otthon lehet (= ‘Lehetségesnek gondolom, hogy otthon van’). Episztemikus kellés: Ilyenkor már otthon kell lennie (= ‘Majdnem biztos vagyok benne, hogy otthon van’). Szituációs kellés: Az élethez lélegezni kell.
2: Ha a nyelv a szituációs lehetőség kifejezését képes affixálisan megoldani, ezt a paraméterértéket állapítjuk meg akkor is, ha erre nem ez az egyetlen megoldás a nyelvben.
3: Pontosítás a szöveges magyarázatban.